„Mi nem rendelünk kaját. Mi séfet rendelünk.
A séf lakásába.”
Így hangzott a mondat a bátyám szájából, amikor is elmaradt a hétvégi ebéd a szülőknél, akik akkor éppen Toszkánában tettek körutazást.
Üzenték nekünk sms-ben, hogy
olaszhonban a pasta bíz’ előétel.
Így történt, hogy a bátyám
„séf-rendelése” után a szülőkkel szinkronban olasz-magyar pasta-tészta variációkat
készítettem zöld/fehér/piros, illetve piros/fehér/zöld színekben, elő- és főételnek,
valamint desszertnek is.
Mint tapasztaltuk már sokan, más
íze van a kockatésztának, a cérnametéltnek, vagy kagylótésztának, pedig a
tészta anyaga ugyanaz.
Netán a forma teszi az
íz-különbözőséget?
Ha igen, akkor bizonyosan a
tálalás változatosságágával tehetem egyedi ízűvé a linguine tésztát mindenki
számára – gondoltam, így többféle dizájnnal adjusztáltam rá a szögletes
tányérjaimra a hozzávalókat.
Hozzávalók:
• linguine tészta (ez kinézetre a mi hosszúmetéltünkre hasonlít)
A paradicsomlekvárhoz:
•
oliva olaj
•
1 cs. újhagyma
•
nagy doboz paradicsom
konzerv v. 10 db friss lucullus-paradicsom
•
1-2 dl juhfark
bor
•
só, bors,
fokhagyma, bazsalikom, kakukkfű ízlés szerint
•
1-2 ek. főzőtejszín
•
kis üveg aszalt
paradicsom
•
fekete
olivabogyó
Tetejére tálaláskor:
•
az apróbb szemű
„bivaly” (vizes) mozarella sajt
•
parmezán
sajt reszelve
•
bazsalikom
levél, rukkola
Elkészítés:
Paradicsomlekvár:
Az újhagymát felkarikáztam és az
olivaolajon megpirítottam, majd a többi összetevőt is apránként hozzáadtam.
Legvégén tettem hozzá az aszalt paradicsomot, majd a fekete olivabogyót és összefőztem 10 percig.
A tésztát aldante-re megfőztem és
erre tettem a paradicsomlekvárt. A tetejét díszítettem a sajtokkal és friss
bazsalikomlevéllel, rukkolával.
A fotókat a bátyám, Marcell
készítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése